Amikor a bírósági végzés elsőbbséget élvez a gyermek boldogságával szemben
Hetek óta készül az unokatestvére esküvőjére. Ott lesz az egész család, rég nem látott rokonok, mindannyian együtt. És ekkor Önbe hasít a felismerés: az a hétvége a szülőtársáé. A naptár szerint azt a hétvégét a másik szülővel tölti a gyermeke. Kétségbe esve próbál megoldást keresni. Rájön, nincs más út, meg kell kérnie a szülőtársát, hogy cseréljenek. Hiszen a gyermek is alig várja már az esküvőt, a találkozást az unokatestvérekkel, a lakodalmat. Ott áll, kezében a telefonnal. Vár. Halogatja a következő lépést, fél a várható reakciótól. Végül elküldi az üzenetet, aztán feszülten figyeli a képernyőt. Vajon belemegy a cserébe? Vagy megint veszekedés lesz?
A válasz gyorsan megérkezik, és hideg zuhanyként éri:
Nem cserélek. A bírósági határozat szerint ez az én hétvégém, és már szerveztem programot.
Tehetetlenséget, dühöt és mély csalódottságot érez. Pontosan tudja, hogy ebben a helyzetben megint a gyermek a legnagyobb vesztes. Mit fog neki mondani? Hogyan magyarázza meg, hogy miért nem mehet a várva várt esküvőre?
A bírósági papír, mint fegyver
Amikor a házassági bontóper lezárul és a felek kézhez kapják a bíróság határozatát, a szülők rendszerint megkönnyebbülnek. Úgy érzik, a papír biztonságot nyújt, hiszen vita esetére is egyértelmű iránymutatást ad. Az élet azonban nem csupán hétköznapokból és előre kiszámítható ritmusú hétvégékből, ünnepnapokból és iskolai szünetekből áll. A naptár nem mutatja előre a hirtelen jött családi eseményeket, a ballagásokat, esküvőket, keresztelőket.
Ha a válás után a feleknek még nem sikerült túllépni a sértettségen és a haragon, a bírósági papír könnyen a szülőtárs ellen fordítható fegyverré válhat. A másik szülő ilyenkor általában nem azért mond nemet, mert nem tudná elhalasztani a saját tervezett programját, hanem mert a bírósági végzésre hivatkozva hatalmat gyakorolhat az exe felett. Tulajdonképpen jogszerűen „tehet keresztbe” a másik szülőnek, hiszen a hivatalos dokumentum mögé bújva megteheti. És hogy mit szeretne a gyermek? Neki mi lenne jó? A hatalmi játszmák közepette ezek a kérdések rendre háttérbe szorulnak.
Két tűz között
A gyermek nagyon szereti az édesanyját és az édesapját is. Amikor azt látja, hogy a szíve szerint választandó szülinap vagy esküvő miatt a szülei között háború van, akkor bűntudata lesz. Úgy érzi, miatta veszekednek. Emiatt sokszor bezárkózik és egy idő után már nem meri nyíltan felvállalni, hogy ő mit szeretne. Így lemarad a vágyott programokról, családi eseményekről. Ha a meghiúsult terv miatt csalódott szülő ilyenkor szidalmazza a szülőtársát, a gyermek csak még inkább szorong. Két tűz közé kerül és úgy érzi, bárhogy is dönt, az egyik szülőjét mindenképpen megbántja, sőt elárulja.
Minél több ilyen helyzet van, annál biztosabb, hogy a szülők között kialakul a csendes állóháború. Ha az egyik szülő végletekig csalódott egy számára fontos program meghiúsulása miatt, akkor elkezd „törleszteni”. Egyre gyakoribbá válnak a passzív-agresszív megjegyzések, a szándékos késések, az elfelejtett értesítések és uralkodóvá válik a „csak azért se!” hozzáállás. A legszomorúbb az, hogy ezekben a helyzetekben a gyermek akaratlanul is pajzzsá és fegyverré válik. A szülők rajta keresztül üzengetnek egymásnak, és a hangulatot megmérgezi a sértettség és a bosszúvágy. Ez a mindennapos stressz sokkal hamarabb tönkreteszi a gyermek lelki békéjét, mint egy bírósági eljárás.
Mi lehet a megoldás?
Talán a nagy fokú rugalmasság? A „majd megbeszéljük ad-hoc”? Természetesen nem, hiszen fix keretek nélkül állandó lesz a bizonytalanság és még több lehetőség lesz a visszaélésre. Nem a bírósági határozatot kell figyelmen kívül hagyni, hanem azt kell élhetővé és működővé tenni. Ehhez meg kell tölteni olyan részletszabályokkal, amelyek valóban iránymutatást adnak a váratlan helyzetekben is. A mediáció során a szülőtársakkal kidolgozunk egy szülői tervet, amelynek része az ún. csere-protokoll is. Ebben részletesen meghatározzuk, hogy miként járnak el a szülők azokban az esetekben, amikor a gyermek érdekeire tekintettel nem lehet mindenáron ragaszkodni a bírósági határozatban foglaltakhoz.
Időablak: A csere-protokoll egyik eleme az ún. időablak alkalmazása. Ez pontosan rögzíti, hogy mennyi idővel kell előre jelezni egy váratlan programot. Érdemes különbséget tenni az alkalmak között: míg a nagy családi eseményeknél – esküvő, ballagás, külföldi utazás esetén – minimum 30 nappal, addig a kisebb volumenűeknél – játszóházi meghívás, osztálytárs szülinapja – minimum 7 nappal az időpont előtt szükséges értesíteni a másik szülőt.
Automatikus kompenzáció / pótlás: a szülőtársak meghatározzák, hogy ha elcserélnek egy hétvégét, a másik szülő mikor és hogyan kapja azt vissza automatikusan, vita nélkül.
Rögzített kivételek listája: a szülők felsorolhatják azokat az alkalmakat, élethelyzeteket, amelyekre vonatkozóan már előre megegyeznek, hogy a gyermek érdekében a másik köteles a cserét biztosítani. Ezek meghatározásánál – főként nagyobb gyermek esetén – akár a gyermek véleménye is kikérhető. Ilyen lehet például a nagyszülők kerek születésnapja, évfordulója, hozzátartozó esküvője, ballagása, vagy akár a gyermek közeli barátjának születésnapja is.
Nézzük meg az eredeti szituációt, hogyan működne mindez a gyakorlatban, ha a szülőknek már kezében van a mediáció során kidolgozott szülői terv.
Az édesanya megtudja az esküvő időpontját. Mivel a csere-protokollban 30 napos időablakot rögzítettek, azonnal – az esemény előtt 6 héttel – írásban jelzi a cserére vonatkozó igényét az édesapának. Nem kell könyörögnie, nem kell magyarázkodnia, hiszen az esküvő szerepel a rögzített kivételek listáján. Az üzenetben már azonnal felajánlja az automatikus kompenzációt: „Mivel a július 12-i hétvégét kérem el tőled az esküvő miatt, cserébe a július 19-i hétvégét ajánlom fel.” Így az édesapa pontosan láthatja a naptárban, hogy a gyermekkel töltött napok száma nem sérül, a rendszer kiszámítható marad és nem éri őt semmilyen hátrány. A csere feszültség és veszekedés nélkül, két egyszerű üzenettel megoldódik. A gyermek pedig boldogan, szorongás és bűntudat nélkül készülhet az esküvőre.
Felmerülhet a kérdés: ha ennyire egyszerűek ezek a szabályok, miért nem írjuk le ezeket mi magunk, otthon, egy kávé mellett? Tapasztalataim alapján, ahol a kommunikáció már sérült, ott a felek csak kivételes esetben jutnak konszenzusra. A bizalmatlanság, a múltbéli sérelmek és a „ki győzi le a másikat?” attitűd miatt gyorsan zátonyra fut a beszélgetés. Mediátorként a feladatom egy olyan biztonságos és bizalmas tér megteremtése, ahol az indulatok helyét átveheti a racionális tervezés. Segítek felszínre hozni a ki nem mondott félelmeket és egyéni szükségleteket, amelyek a merev elzárkózás mögött állhatnak. Közösen, pontról pontra dolgozzuk ki a szülői tervet, amely mind jogi, mind gyakorlati szempontból is megállja a helyét a hétköznapok során.
Ha Önök is belefáradtak abba, hogy folyton a naptár felett vitáznak és szeretnék a bírósági végzést egy jól működő, rugalmas és biztonságot nyújtó szülői tervvel kiegészíteni, akkor ne várják meg, hogy a kommunikáció teljesen ellehetetlenüljön Önök között. Mediátorként segítek egy olyan szabályrendszert létrehozni, ahol a gyermek érdekei élveznek prioritást minden más előtt.
Az első lépés minden esetben egy előzetes beszélgetés, ahol további kötelezettségektől mentesen megnézzük, hogyan tudok segíteni Önnek.