Ismerős a vasárnap esti gyomorgörcs?
Vasárnap délután van. Csodálatos volt a gyermekével töltött hétvége, a közös programok. Bár a szülőtársa csak órák múlva érkezik, Önnek már görcsben van a gyomra, mint minden alkalommal, amikor újra és újra találkoznia kell volt házastársával és el kell köszönnie a gyermekétől. Pedig a házassági bontóperben született határozat tisztán és világosan fogalmaz: a gyermek átvételének helye: a másik szülő mindenkori lakóhelye, ideje: vasárnap 18 óra. Ez soha nem volt vitás Önök között. Mégis, ahogy telik az idő, Ön egyre feszültebb, a gyermek pedig egyre nyűgösebb és rosszkedvűbb lesz, míg végül teljesen bezárkózik vagy éppen ellenkezőleg: kiborul és keservesen sír a kedvenc plüssállat keresése vagy a cipőfűző bekötése közben. Akkor sincsen ez másképp, amikor a külön töltött hétvége után találkozik újra a gyermekével. Szinte minden alkalommal feszült csend vagy heves vita veszi át a „végre, újra együtt!” okozta öröm helyét. Ön is újra és újra átéli ezt?
Szülőként hajlamosak vagyunk a másik szülőben keresni a hibát. Biztosan ellenem hangolta a gyereket. Vagy túlságosan elkényeztette. Vagy csak nem készítette fel a közelgő hétfőre.
De mi van, ha a probléma nem a szülőtársban gyökerezik, hanem valami egészen másban?
Szakadék a két otthon között
Mediátorként sokszor tapasztalom, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezségek egy dolgot teljesen figyelmen kívül hagynak: a gyermek belső megéléseit. A vasárnap esti átadás-átvétel nem csupán egy logisztikai feladat, hanem komoly érzelmi váltás a gyermek számára. Gondoljunk csak bele: a különélő szülőnél töltött hétvége sok esetben a koncentrált minőségi időről és a gondtalan együttlétről szól. Nincsen korán kelés, nincsenek szigorú szabályok, van viszont kirándulás, játszóház, későig fennmaradás és osztatlan figyelem. A vasárnap este pedig miről szól? Készen van a lecke? Bepakoltál a táskádba? Sikerült felkészülni a dolgozatra? Ideje fürödni, fogat mosni, lefeküdni. A színes-szagos, élményekkel teli világból kell átváltani a teendők, feladatok, elvárások világába. Óriási a szakadék a kettő között. Lássuk be, felnőttként sem könnyű ez a fajta hirtelen váltás, gyerekként pedig különösen nehéz, felfoghatatlanul gyors. A gyermek érzései kettősek: búcsúztatja a másik szülővel töltött tartalmas és csodás hétvégét, ugyanakkor szorong az új hét során rá váró feladatok miatt.
A békés „zsilipelés” gyakorlata
Mit tehetünk, hogy könnyebb legyen gyermekünk számára a váltás? Hogyan alakítsuk ki a békés „zsilipelés” gyakorlatát?
Tapasztalataim szerint a szülők többsége azért hibázik, mert egyszerűen nincsenek eszközeik ezen helyzetek megoldására. A bírósági határozat nem ad iránymutatást a gyermek lelki világához, érzelmeinek kezeléséhez. Az alábbi 3 lépés viszont segíthet abban, hogy a gyermek átadása és átvétele ne a feszültségről, hanem a nyugodt áthangolódásról szóljon.
1. Hétfő reggeli, intézményi átzsilipelés
Ha a szülők munkája, a lakóhelyük közti távolság lehetővé teszi, ideális megoldás ha a másik szülőnél töltött idő nem vasárnap este, hanem hétfő reggel ér véget.
Hogyan működik? A gyermek vasárnap még annál a szülőnél tölti az éjszakát, akivel a hétvégét is töltötte, és ez a szülő viszi el őt hétfőn reggel az óvodába / iskolába. A másik szülő délután a szokásos módon megy a gyermekért az intézménybe.
Miért működik? A gyermek átzsilipelése az egyik szülő otthonából a másikéba egy köztes, ismerős, de semleges terepen történik. Itt már nem a két világ közti váltáson van a gyermek figyelmének a fókusza, hanem a kortársakon, az óvodai / iskolai feladatokon. Nagyon jó megoldás lehet ez az eljárás azokban az esetekben is, amikor a szülők közti viszony a válás után még feszült, érzelmileg telített, mert így a szülők közti találkozás is elkerülhető.
2. Pufferidő alkalmazása
Ha nem megoldható a hétfő reggeli „átzsilipelés”, segíthet a gyermeknek a váltásban az is, ha ún. pufferidő beiktatásával hidaljuk át a boldog hétvége és a szürke hétfő közti szakadékot. Fontos, hogy a szabályok nélküli, eseménydús hétvége ne tartson a gyermek átadását megelőző utolsó pillanatig, hagyjunk időt neki a lecsendesedésre.
A gyermeket átadó szülő feladata, hogy a vasárnap délután már ne a pörgésről, a legszuperebb programokról szóljon, hanem szándékosan legyen visszafogott, kiszámítható, unalmas. Hangolódjanak a hétfőre, olvassanak, beszélgessenek az óvodáról / iskoláról, szedjék össze a tanszereket, pakoljanak be a táskába stb.
A gyermeket átvevő szülőnek figyelnie kell arra, hogy a gyermek érkezésekor / átvételekor ne kezdjen azzal, hogy „Készen van a lecke?”, „Bepakoltál a táskádba?”, vagy hogy „Irány fürdeni!”, hanem kapjon a gyermek egy-két óra szabadidőt, amikor csak játszhat az itteni játékaival vagy lazíthat a szobájában. Ne kérdezgesse a hétvégéről, engedje őt a saját tempójában megérkezni.
3. Az „érzelmi hidat képező tárgy”
A tárgyak – különösen a kisebb gyermekek számára – biztonságot jelentenek. Segíthet, ha van valami, ami azt sugallja, hogy mindkét helyen biztonságban van. Legyen egy plüssállat, baba vagy kisautó, ami nem Apa vagy Anya otthonához, hanem kizárólag a gyermekhez tartozik és mindig vele van, képviselve ezáltal a folytonosságot az átmenet nehéz pillanataiban is.
Mit lehet tenni, ha a fenti tippek sem segítenek?
Be kell látni, hogy a fenti technikák csak akkor működnek, ha a szülők képesek felülkerekedni a múltból eredő sérelmeiken és kizárólag a gyermekük érdekeit helyezik előtérbe. Ha azonban a találkozások során rendszeresek az odamondogatások, vagy teljesen zátonyra futott a szülőtársak közti kommunikáció és a gyermek talán már fizikai tünetekkel is reagál a vasárnap estékre, akkor ezek a megoldások már nem elegendőek.
Amikor a bíróság által jóváhagyott egyezségben foglaltak a hétköznapok során nem működnek, a konfliktusok elkerülhetetlenek. Ha a gyermek átadás-átvételekor Önöknél is állandó a feszültség, és rendszeresek a viták, mediátorként tudok segíteni. Bizalmas és biztonságos környezetben – anélkül, hogy a múltat boncolgatva a hibást keresnénk – közösen kidolgozunk egy egyedi, az Önök életére szabott szülői tervet, amely kiszámíthatóságot teremt a mindennapokban, illetve ennek részeként egy átadás-átvételi protokollt, amely a gyermek számára teljesen feszültségmentessé teszi az átállást, és visszaadja a vasárnap esték békéjét a gyermek és szülei számára.
Az első lépés minden esetben egy előzetes beszélgetés, ahol további kötelezettségektől mentesen megnézzük, hogyan tudok segíteni Önnek.